legyen már holnaaaaaap! N.

WEÖRES SÁNDOR, VALSE TRISTE


Hüvös és öreg az este.
Remeg a venyige teste.
Elhull a szüreti ének.
Kuckóba bújnak a vének.
       Ködben a templom dombja,
       villog a torony gombja,
       gyors záporok sötéten
       szaladnak át a réten.
       Elhull a nyári ének,
       elbújnak már a vének,
       hüvös az árny, az este,
       csörög a cserje teste.
Az ember szíve kivásik.
Egyik nyár, akár a másik.
Mindegy, hogy rég volt vagy nem-rég.
Lyukas és fagyos az emlék.
       A fákon piros láz van.
       Lányok sírnak a házban.
       Hol a szádról a festék?
       kékre csípik az esték.
       Mindegy, hogy rég vagy nem-rég,
       nem marad semmi emlék,
       az ember szíve vásik,
       egyik nyár, mint a másik.
Megcsörren a cserje kontya.
Kolompol az ősz kolompja.
A dér a kökényt megeste.
Hüvös és öreg az este.