Mindössze oda akarok kilyukadni, hogy a boldogság csak ilyen. Mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya.

Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai  (via eszterkain)

Parancs János: Breton úr a teremtésről

morningpoetry:

Kezdjük újra el. 
Ez itt a koponya. 
Ez itt a keze-lába. 
Ez itt a holnap mi lesz velem. 
Ez itt a szándék és téboly. 
Ez itt a vissza soha. 
Ez itt a dadogás. 
Ez itt az ideges és mohó. 
Ez itt a gonosz vagyok és parázna. 
Ez itt a leköpdösött. 
Ez itt a Károlyi kert. 
Ez itt a gyanakvó. 
Ez itt a siránkozó. 
Ez itt a csonkig szítt cigaretta. 
Ez itt a tündöklő lüktetés. 
Ez itt az aranylábú fiúk. 
Ez itt C. S. leomlott oltárfala. 
Ez itt Párizs éjjel. 
Ez az álarc és az álszakáll. 
Az itt a szorongás fogsora.